Ez a honlap azért készült, hogy megvitathassuk 
az egymástól eltérő álláspontokat.
Bármelyik oldalra szívesen fogadom a látogatók írásait, képeit. 
Ellenvélemények is - minden változtatás nélkül - közhírré tétetnek.A beszélgetések céljait szolgálja a VENDÉGKÖNYV is, amiben rövid üzeneteket lehet küldeni. Ön szerint melyik a legsúlyosabb hidrogeológiai probléma Magyarországon?
|
AKTUALITÁSOK:A parti szűrés folyamata, jellege, illetve mértéke sok esetben vitatott. Jogszabályban rögzített definíciója csak a parti szűrésű vízbázisnak van, az is elég roggyant: "a felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízbázis, melyben a vízkivételi művek által termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik" (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet). A parti szűrésű víz, parti szűrésű vízadó vagy parti szűrésű vízkészlet fogalmával kapcsolatban nincs semmiféle szakmai közmegegyezés; mindenki azt tekint parti szűrésnek, amit egy adott helyzet megkíván, ami az adott célnak jobban megfelel. A fenti definíció valahogy így lenne helyes: parti szűrésű víztermelés a felszíni víz közelében lévő felszín alatti termelés, melyben a termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik, és a felszíni víztől a vízkivételi művekig tartó szivárgás időtartama nem több, mint X (X=6?) hónap. Ugyanis a vízbázis szót egyre kevésbé használhatjuk a vízkivétel szinonimájaként, mert sokan - főleg a környezetvédők - minden felszín alatti, víztermelésre alkalmas réteget vízbázisnak tekintenek. Továbbá: ha a víz túl hosszú ideig tartózkodik a felszín alatt, akkor - főleg vízminőségi szempontból - már talajvízzé válik, például többszörösen is elszennyeződhet. A felszíni vízből történő beszivárgás arányát kellene tehát ismernünk, akármelyik definíciót is nézzük. Ezt azonban a gyakorlatban nem egyszerű meghatározni. Nem is nagyon törekednek rá, láthatóan elegendőnek tűnnek a - gyakran teljesen megalapozatlan - becslések. A meglévő termelések értékelésénél gyakran ellenállásmentes kapcsolattal számolnak a folyó és a vízvezető réteg között. Így a termelt víz nagy része - a vízbázisvédelmi diagnosztika dokumentációiban - a folyóból érkezik, a valóságban azonban lehet, hogy többségében a háttérből. Ez többnyire a víz minőségén is meglátszik - főleg nitrát szempontjából. A ténylegesen zajló folyamatok számításához tehát figyelembe kellene venni, hogy a felszíni vizek kapcsolata a felszín alatti vizekkel csak bonyolult hidraulikai ellenállások (mederkapcsolati ellenállás) legyőzése árán alakulhat ki. Elsősorban a szakmai konyhanyelven csak kolmatációnak nevezett jelenségről van szó, amelyik tulajdonképpen két részből áll: a folyómeder feneke felett kialakuló feliszapolódásból, és a fenék alatt, a lebegtetett hordaléknak a réteg pórusaiba való beszüremkedése révén létrejövő valódi kolmatációból. Söt, valamiféle hidraulikai ellenállás a mederből a vízvezető rétegbe belépő víz számára akkor is van, ha a mederfenéken nincs semmiféle eltömődés, mégpedig a felszíni vízből a pórusokba belépő víz sebességvektorainak nagyság- és irányváltozásai miatt előálló görbületi veszteség (1. ábra) miatt. Ezt a geohidraulika nem tartja számon, pedig mindig fellép a felszíni víz - talajvíz kölcsönhatások folyamán, a két rendszer határán. 
1. ábra A görbületi veszteség következménye a kútellenállás is; ekkor a pórusokból kilépő víz kényszerül irányváltoztatásokra a kút "felszíni" vizébe történő belépéskor. Ennek megfelelően a kútellenállás akkor is tapasztalható, ha - például egy szilárd homokkőben vagy repedezett kőzetben - nincs szűrő (mert nincs rá szükség). A folyókból történő utánpótlódás attól is függ, hogy a folyó milyen mértékben harántolja a vízvezető réteget. Ha a réteg vastag (Szigetköz, Sajó hordalékkúp), akkor a rétegharántolás csak részleges lesz, tehát előfordulhat, hogy a partmenti kutak kisebb ellenállással kapnak vizet a túlsó part felől, mint a folyóból. És ebben az esetben el is szennyeződhetnek a túlsó part felől. A parti szűrés távlati lehetőségeinek becslése során a mederkapcsolati ellenállás elhanyagolása mellett még a "mosott" partokkal kapcsolatos reményekkel is becsapjuk magunkat. Ma már ezeket a partokat mindenütt kőszórásokkal védik (2. ábra). És a kőszórások hézagait nagyon hamar kitölti ugyanaz az iszap, ami a domború partokat is feltöltötte. A valamikori mosott parton emiatt még a feltöltődő szakasznál is rosszabb lesz a helyzet, mert a kőszórások anyaga az iszapnál is rosszabb vízvezető. Megállapítható tehát, hogy a mosott partok a hazai folyószakaszokon lényegében eltűntek, megszűntek. (A másik akadály, hogy hosszú partszakaszok nyaralókkal épültek be. 
2. ábra A parti szűrésű készletekben való nagy bizalomnak adminisztratív-igazgatási okai is vannak; ha egy vízbázisról - nagyon bizonytalan módon - kimutatják, hogy a termelt víz 51 %-a a közeli felszíni vízből származik, akkor a vízbázist parti szűrésű vízbázissá nyilvánítják, és az összes termelt vizét parti szűrésű vízként tartják nyilván - bár erről már nem szól a jogszabály. Pedig ilyenkor a termelt víz 49 %-a talajvíz, esetleg sekély rétegvíz. Ha - úgymond - parti szűrésű a vízbázis, akkor kevés figyelmet fordítanak arra, hogy a háttérből mennyi víz és milyen szennyeződés érkezhet, illetve nem gondolnak arra sem, hogy egy ilyen esetben a hidrogeológiai védőterületet gondosabban kell meghatározni a háttér felé is. A Vízbázisvédelmi Program ostoba pályázati rendszere pedig véglegesen aláásta a tisztánlátás lehetőségeit. Mert ha egy távlati parti szűrésű vízbázisra írtak ki pályázatot, és ezt valaki elnyerte, ő már nem merte meghazudtolni a kiíró véleményét, bármilyen eredmények is adódtak a diagnosztika során. Fogcsikorgatva talán, de kimutatta, hogy a víz nagyobb része a folyóból származik. Nem nehéz; csak a modellező szoftver által kért "riverbed conductance" értéket kell "megfelelően" felvenni, és a dokumentációban nem nyilatkozni arról, hogy mekkora értéket alkalmaztunk. Mindent összevetve: a parti szűrésű víztermelés lehetőségei Magyarországon sokkal kisebbek, mint ahogy azt "hivatalosan" állítják. De nem esett szó arról, amit úgy szoktak jellemezni, hogy "éles sarok, kezdő törés". Nem esett szó arról, hogy két különböző szerkezetű töltés találkozásánál hogyan kell (kellett volna) azokat csatlakoztatni. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a jobboldali (nyugati) töltés padkás, és már begyepesedett, a baloldali (északi) pedig egy fiatalabb, salakból - meredekebb rézsűvel - készült töltésrésszel van megfejelve.  Hogyan lehetett ezt engedélyezni? "Van egy lényeges kérdés, amelyről a vitairatban egyáltalán nem esik szó: ez a vízenergia-hasznosítás. Sem a bős-nagymarosi vízlépcső kudarcának értékeléséről, sem a vele kapcsolatos rendezetlenségről, sem a felelősségek feltárásáról. ... Ebben a kérdésben cselekvésre van szükség, és ennek ideje most, a kétharmados kormánytöbbséggel jött el. Ezzel élni kellene a jövő érdekében." Lásd ITT Aztán az Új Széchenyi Terv összefoglalójában ez a mondat szerepel: "Amikor sikerül elérni a társadalom jelentős többségének támogatását, a Duna többlépcsős duzzasztását célszerű megkezdeni." Lásd ITT A sötétzöldek természetesen azonnal ordítani kezdtek, a kormány pedig ettől - ahogy szokott - betojt, és azonnal elhatárolódott - saját magától, majd néhány napon belül több fórumon is közölte, hogy dehogy... Mitagadás, az MTA anyagot olvasva valóban meglepődhet az, akit tényleg érdekel a dolog. De másféle furcsaságok is vannak benne: "csehszlovák nyomásra és magyar beleegyezéssel a jelenlegi szlovák területen oldalcsatorna épült a bősi vízerőmű számára, ez gyakorlatilag a határfolyó Duna elterelését jelentette. Az eredendő tervezési hiba innen származik." ... "Az akkor bevont magyar tervezők (és az akkori politikusaink) felelőssége, hogy nagyon csekély műszaki-gazdasági előnyért feladták a nemzeti érdekünket" Miközben az eredeti tervek szerint a szlovák területen lévő bösi erőmű számára a magyar területen lévő dunakiliti duzzasztó szolgáltatta volna a vizet. Kezünket a csapon tartva tökéletesen érvényesíthettük volna nemzeti érdekeinket. Jól nézünk ki, ha már a vízlépcsőt támogatók is olyanok, akik nem ismerik a tényeket. Mert a támogatók igenis nem élhetnek az ellenzők alpári húzásaival! Csak korrekt adatokkal operálhatnak, túlzások, csúsztatások nélkül, különben ugyanolyan hiteltelenekké válnak, mint a sötétzöldek. És a vita hitvitává fajul. A határfolyó pedig most is ott van, ahol volt. Csak most kisebb. Az Ipoly még sokkal kisebb, mégis határfolyó. Ezt a határfolyó-mantrát egyébként mielőbb el kellene felejteni. A határ nem a mindenkori, hanem az akkori folyó sodorvonalaként került kitűzésre. És ha a folyó elmegy onnan, a határ akkor is marad. Tessék megnézni a térképet, ott, ahol a Dráva volt a trianoni határ. Mára már a túlpart egy része magyar terület, az innenső parton pedig nem lehet megközelíteni a folyót, mert közben ott van az országhatár. ÉRDEKES, HASZNOS HONLAPOK: Hidrogeológia az Interneten GeoDigit Projekt (Földtudományi kiadványok) Vízügyi adatbank Magyar Hidrológiai Társaság Magyarhoni Földtani Társulat VITUKI Nonprofit Kft. Felszín Alatti Vizekért Alapítvány (FAVA) GÁMA-GEO Földtani, Informatikai és Üzletviteli Tanácsadó Kft. SMARAGD-GSH Kft. AQUIFER Kft. HYDROSYS Víz és Környezetvédelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft. Golder Associates Golder Associates (Magyarország) Kft. BABÉR 2001 Tervező és Szolgáltató Bt. Varga & Varga Kft. Pórusvíz Bt. (Rózsa Attila) Erdős Attila hidrogeológus. VÖLGYESI Mérnökiroda Kft. A honlap adminisztrátora: Völgyesi IstvánTel: 316 82 88 volgyesi.i@gmail.com |