"XVI. Konferencia a felszín alatti vizekről"
16 év alatt jó messzire jutottunk...
A tervezett rengeteg előadásból néhány szerencsére elmaradt. Így aztán volt lehetőség (...nem több kérdésre és hozzászólásra, hanem...) arra, hogy néhányan 25 percig is nyomják a 15 perces előadásukat.
Vagy az is lehet, hogy a vízgyűjtőgazdálkodási tervezés során muszáj lesz tisztázni néhány régóta zavaros fogalmat. Például azt, hogy mi a süllyedés? Vagy: mi a jelentősége a süllyedésnek (talajvízben, ahol lehetnek ökológiai következményei, és rétegvízben, ahol nem lehetnek)? És mit jelent az, hogy tartós süllyedés? Nem inkább folyamatos süllyedésről kellene beszélni? És eltűrhető-e a lesüllyedt (és tartósan úgy maradó, tovább már nem süllyedő) talajvízszint bárhol is? Ha igen, mennyit süllyedhet? Ha valahol nem tűrhető el, akkor azon a környéken mennyit lehet termelni a felszín alatti készletből? És mekkora az a környék, ahol semmit?
(VKI, 2. cikk, Fogalom-meghatározások, 2.)
Jó ez nekünk? Tehát a háromfázisú zónában lévő vizet el kell felejteni? És ha az, ami a háromfázisú zónában van, nem felszín alatti víz, akkor a védelméről se kell gondoskodni? Hisz a jogszabályok csak a felszín alatti vizek védelmét írják elő.
Másrészt: ilyen megközelítéssel újra kell gondolni a felszín alatti vizek utánpótlódásának és megcsapolódásának kérdéskörét is. Kitalálni valami új párolgás-fogalmat a megcsapolásra, hiszen az a rongyos régi, az evapotranszspirációnak nevezett izé nem a felszín alatti vizet, hanem elsősorban a felette lévő háromfázisú zónát csapolja meg. Mi több: eldobhatjuk a MODFLOW összes változatát, mert azok a felszínről történő evapotranszspirációt veszik figyelembe. Ennek következtében eldobhatjuk szinte az összes eddig készült modellt is.
Forradalmi változások előtt állunk tehát! (Vagy esetleg megint túllihegünk valamit?)